Az ember jó és önzetlen, az ember bizalomra született, az ember irtózik az erőszaktól. Talán életidegen állítások ezek, miközben – amennyire csak lehetséges – ismerjük az emberiség történelmét. Akár az elmúlt századokat nézzük, akár napjaink eseményeit, kifejezetten úgy tűnik: az ember eredendően rossz. Lételeme a háború és a gyilkolás.
Áthatóan és erős szervezőerővel van velünk Thomas Hobbes filozófus egyik tétele, ami szerint az ember nem érdemel megelőlegezett bizalmat és bizonyos helyzetekben fenevaddá válik.
Ez a mázelmélet központi eleme is: a civilizáltság csak egy vékonyka máz, ami a legkisebb behatása is azonnal lehull az emberről.
Adam Smith közgazdász „önző ember” tétele pedig még mindig áthagyja a közgazdaságtant és jól kitapintható a marketing- és reklámipar üzenetiben is.
Látszólag minden a jó ember elmélete ellen szól
Első szinten könnyű és kényelmes azonosulni a „rossz ember” tételeivel; mögöttünk van megannyi háború és a jelenben is zajlik jó néhány, de elég csak rápillantani a napi hírfolyamra és sajnos akár ismerőseink közre adott gondolataira, bizony, igaz, mindenki rossz, veszélyes és minden reménytelen. Nem, vagy csak minimálisan van lehetőségünk tisztán szembesülni a körülöttünk lévő világ megannyi pozitívumával. Pedig millió dolog van körülöttünk, amik inkább az oxitocin-termelést serkentik az adrenalin helyett. Csak jobban észre kell(ene) vennünk őket, már csak a mentális egészségünk védelme érdekében is.
Ebben kapunk most egy kis segítséget. Talán nem is olyan kicsit.
Rutger Bregman az immár magyarul is megjelent Emberiség – Mégis jobbak lennénk, mint hittük? című könyvében nagyon alaposan megvizsgálja a „születetten rossz ember” teóriáját.
S milyen jól teszi, mert pont erre van szükségünk.
A jó ember és a manipulált valóság
A fiatal holland történész nagyon alapos: adatokkal és tényekkel bizonyítja az ember nagyszerűségét, optimizmusát, segítőkészségét. Egy pici fényt irányít arra az „összeesküvésre” is, ami az emberiség valós mozgatórúgóinak elfedésére, belső világának meghamisítására jött létre. A történelemtudomány, az antropológia, a szociológia, a pszichológia modern eszköztárával bizonyítja az ember valódi motivációit. Kiderül, hogy sok száz éve téves úton járunk.
Csak néhány felvetés:
- A katonák a világháborúk gyakran inkább a levegőbe lőttek vagy el sem sütötték a fegyvereiket.
- Az úgynevezett járókelő-effektus is a bizalmatlanságot veszi alapul, pedig az emberek a legtöbb esetben igenis segítenek a bajba jutott társaikon.
- Zimbardo és Milgram is manipulálta a kísérleteit.
- Számos, gyerekkel is lefolytatott és manipulált kísérlet irányult arra és valójában bukott meg, hogy bizonyítást nyerjen az a hobbes-i tétel, hogy az emberek élete „mindenki háborúja mindenki ellen”.
- A sajtót/médiát a legtöbb esetben olyannyira csak a negatívum érdekli, hogy a csalás, a manipuláció, a tények elhallgatása vagy elferdítése teljesen oké, mert a sztori az első?
- Az ember által létrehozott intézményrendszer, például az állam, a hivatalok, a jog, a büntetés-végrehajtás rendszerei a bizalmatlanságon és a megelőlegezett „rosszon” alapulnak?
Bregman részletesen megmutatja az „eredendően rossz” ideológiájának hátterét s megnyugtatóan bizonyítja az ember nagyszerszerűségét, a kapcsolódásra és a bizalmon alapuló életre való vágyakozását.
Az „ember jó”, vonja le a végkövetkeztetést.
A placebo-hatáson keresztül láthatjuk, hogy a körülöttünk lévő világért, az abban betöltött helyünkért, a kapcsolatainkért elsősorban mi magunk vagyunk a felelősek.
Nagyon egyszerűen: ha jót adsz, jót kapsz. Ha bizalommal vagy, bizalommal vannak irántad is.
