LIppai Roland

A „maximalista vagyok” egy trendi kijelentés, viszont az általános tapasztalatok és talán a sajátjaid is azt mutatják, hogy egy maximalista ember szinte sosem elégedett az életével. De olyan zsákutca ez, amiből van kiút.


Sokan terhelik életüket a rosszul értelmezett maximalizmusukkal, az önmaguk felé támasztott irreális elvárásokkal, a tökéletesség örökös hajszolásával. Ez a gondolkodásmód viszont sosem engedi meg az elégedettséget az élet egyik területén sem. Egy maximalista ember szinte sosem hajtja le a fejét elégedetten és sosem ébred szorongás nélkül; legyen szó magánéletről, munkáról vagy sportról.

A tipikus maximalista: sosem vagyok elégedett

A coaching során gyakran visszatérő elem a „nem tudok leállni”, „maximalista vagyok” kijelentés, de a „jól érzed magad így?” kérdésre viszont a tipikus válasz a „sosem vagyok elégedett”. A folyamatos elégedetlenkedés és az ebből fakadó szorongás az élet minden területére kihat, így alaposan fel kell tárni a kórós teljesítménykényszer mögötti okokat.

A maximalizmus nem mindig a legjobbat hozza ki az emberből (fotó: Engin Akyurt/Unsplash)

A maximalizmus mögött leggyakrabban valamilyen gyerekkori trauma – jellemzően a szülők felől érkező irreális elvárások és folyamatos elégedetlenkedés – húzódik meg. Emellett egyre többször tapintható ki egyfajta közösségi-társadalmi nyomás, elvárás is.

A maximalizmus két típusa

Érdemes különbséget tenni egészséges és beteges maximalizmus között; előbbi, noha szereti magasra tenni a lécet és komoly célokat kitűzni maga elé, a visszajelzésekre mégis nyitottan és befogadóan reagál. Hibázni számára pozitív eseményként jelenik meg és az élet szerves részeként éli meg, amiből építkezni lehet. Ezzel szemben egy a kóros maximalista egészen másképpen működik; rosszul éli meg, ha hibát követ el, a legkisebbeket is felnagyítja és kiterjeszti a nagy egészre, a negatív visszajelzésektől kiveri a víz, iszonyatos szorongással telnek a napjai.

Számára csak a százszázalék fölötti teljesítmény az elfogadható, a végeredmény gyakran a kiégés.

Egy betegesen maximalista ember

  • a hibákban saját alkalmatlanságát látja
  • a magabiztossága egyenes arányban áll a teljesítményével
  • a saját maximalizmusát várja el mindenkitől
  • biztonsági játékos, komfortzónán belül marad és kerüli a hibázás lehetőségét
  • folyamatosan szorong
  • folyamatosan elégedetlen
  • egyre romlik a mentális és a fizikai állapota (amit így őrizhetsz meg)

Amit a maximalisták nem tudnak: hibázni természetes dolog

Minden ember hibázik az élete összes területén. A hibák lehetnek kisebbek és nagyobbak, helyrehozhatók és „végzetesek” is. De lehetnek kreáltak is. Nagyon fontos definiálni önmagunk számára, hogy mit is tartunk hibának, mert ez nagyban meghatározza a frusztrációs szintünket is. A maximalizmusba belebetegedők egyik jellemzője, hogy e lépést kihagyják az életükből, ezért szoronganak (!) egy nem csatolt doksi vagy egy elütés miatt.

Lehet másképpen is (Fotó: Jacqueline Munguía/Unsplash)

Érdemes újra kimondani: szinte minden maximalista ember szorongása mögött meghúzódik egy mélyebb, katalizáló téma, aminek a főszereplője lehet egy zsarnok anya vagy egy kőkemény, frusztrált és a saját életével elégedetlen apa is.

A maximalizmussal foglalkozni kell, de nem szükséges azonnal terápiába vonulni, hiszen az ember képes megtalálni a saját megoldásait is. A magas szintű önismeret, a reális énkép és a teljesíthető célok kitűzése, a tökéletes helyett a kiválóra törekvés az első lépések a kóros maximalizmussal való leszámolás útján.

Amit azonnal megtehetsz magadért: tudatosítsd a sikereid és ne fukarkodj az öndicsérettel!

Egy vessző, egy pont nem „hiba”. Nem ott lenni a gyerekünk fontos pillanatainál, rosszakat lépni egy házasságban, rossz helyre utalni egymillió forintot, nem figyelembe venni egy másik ember szükségleteit. Itt kezdődnek a hibák.

Összefoglalva:

  • a maximalizmus kétféle lehet
  • a beteges maximalizmus elégedetlenné teszi és rontja az ember életminőségét
  • fel kell tárni a maximalizmus okait
  • van kiút az ördögi körből egy elégedettebb élet felé

(Címlapfotó: Noah Buscher/Unsplash)

Tetszett, amit olvastál? Akkor iratkozz föl az ingyenes #lifedriving hírlevélre és értesül elsőként a posztokról és más hasznos tartalmakról!

Oszd meg a posztot az ismerőseiddel!
Facebook
Linkedin
EMAIL

Lippai Roland

Voltam vasgyári munkás, árufeltöltő és futár, az elmúlt közel két évtizedet pedig bő tízévnyi vezetői tapasztalatot is szerezve a média világában töltöttem. A coach végzettségeim mellett szociológia diplomával és felsőfokú kommunikációs szakképesítéssel is rendelkezem. Abban hiszek, hogy az egészséges törekvés az élet minden területén meghozza az eredményét. Családos emberként is az egyensúly megtartására törekszem; ultrafutóként aktívan sportolok, és egy koncertező zenekarban gitározom.
További cikkek
A legjobb life hacking tippekkel boldogabban élhetsz

Ha szeretnél apró változtatásokkal nagy, akár sorsfordító eredményeket elérni az életedben, akkor ebben a life hacking lehet az egyik legjobb társad. Most nem arról beszélek, hogy négy hét alatt felépítheted

8 tévhit a coachingról

Tévhitek sokasága kering a coachingról és a coach szakemberekről is. Mutatom a leggyakoribb félreértéseket és az igazságot is. Viszonylag gyakran találkozom a coach és a coaching kapcsán megjelenő tévhitekkel, márpedig