A nyaralás, a nyári szabadságok ideje sokak számára – noha nem is tudnak róla – egyfajta próbatétel is. Egy, a csodás instafotók mögött meghúzódó láthatatlan teszt, amin nagyon könnyű megbukni.
A nyaraláshoz való hozzáállásunk azt is megmutatja, hogy mennyire szeretjük és becsüljük magunkat. A minőségi nyaralás – vagyis a pihenés, a feltöltődés – nem csak annak a függvénye, hogy Rodoszon vagy a Pilis egyik faházában töltjük-e el ezt az időt.
Az a kérdés, hogy megengedjük-e önmagunk számára, hogy kompromisszumok nélkül kicsekkoljunk néhány napra vagy akár hetekre is az energiaigényes és fárasztó mindennapokból. Erre a pozitív élmények mellett azért is van égető szükség, mert az idegrendszerünk és a fizikai testünk csak akkor képes a pihenésre és a regenerációra, ha egy időre magunk mögött hagyjuk a stresszes és feszült napokat. A mentális és fizikai egészségünk megőrzése – rosszabb esetben visszaszerzése – érdekében időről időre és tervezetten ki kell szállnunk a sűrű mindennapokból.
Szabadság alatt is keresnek a munkatársak? Tíz tipp a nyugalomért
Mit kell tennünk annak érdekében, hogy a munka lehetőleg ne érjen utol bennünket a hosszabb pihenési időszakunkban? Alkalmazottként és vállalkozóként – és az egyéni élethelyzetet tekintve is – lehetnek speciális helyzetek, de néhány alapszabályt erősen ajánlott betartani. A munkajogi háttér itt olvasható.
- Állítunk össze már az év elején egy egész évre szóló tervezetet a szabadságokkal
- A tervezett szabadság kezdete előtt már hónapokkal korábban kommunikáljuk a vezető és a kollégák felé a szándékunkat
- Jelezzük szóban és írásban is a vezető, a munkatársak és a külső partnerek felé a szabadságunk pontos kezdetét és végét
- Nézzük át azokat projekteket, amelyek ügymenete nem igényel beavatkozást a szabadság ideje alatt
- A folyamatos figyelmet igénylő projektekre keressünk a vezető támogatásával egy helyettesítő kollégát
- Tartsuk is magunkat ahhoz az elhatározásunkhoz, hogy a nyaralás a feltöltődésről szól, amit semmi és senki sem zavarhat meg
- Ne nézegessük sunyiban az emaileket, üzeneteket és a munkával kapcsolatos felületeket
- Némítsuk el az emailek, applikációk, kommunikációs csatornák jelzéseit
- Időközönként teljesen kapcsoljuk ki a mobilunkat
- „Szabadságon vagyok, de sürgős esetben hívj telefonon” – ezt soha ne írd bele az out of office emailbe, mert fel fognak hívni
A nyaralás minősége fejben dől el
De a minőségi nyaralás kérdése valójában nem jogi vagy szervezeti kérdés. Abban a pillanatban dől el, amikor képesek vagyunk arra, hogy elengedjük korunk toxikus sikerdefinícióit. Elengedjük az önpusztító munkakultúrát és az ezeket képviselő vasból és acélból gyúrt sikerkovácsokat, véleményvezéreket. Ezek az emberek gyakran onnan ismerszenek meg, hogy heti százhúsz órát dolgoznak, minden nap a sikereikről és a hibátlan életükről posztolnak. Ám amikor hónapokig tartó szervezés után végre megiszunk velük egy kávét, döbbenten szembesülünk a rossz fizikai és lelki állapotukkal, leharcolt mivoltukkal, kiégés közeli vagy már kiégett állapotukkal.
Még a saját ismerősi körünkben is tapasztalhatjuk, hogy az emberek képtelenek nem a munkájukkal foglalkozni. Esetleg ez számunkra is problémát okoz? A „nem tudok nem a munkára gondolni” típusú mondatok korunk egyik legerősebb mantráivá váltak. Ennek számos coachingot vagy akár terápiát igénylő oka lehet a kóros maximalizmustól és teljesítménykényszertől kezdve az alacsony önbecsülésen át a magánéletben keletkezett űr betöltési kísérletéig.
Fizikailag a homokon, de fejben az irodában
Ha pedig végre megadtuk magunknak a felhatalmazást a hosszabb pihenésre – vagy mert már nem bírtuk a családunk nyomását – gyakran akkor is bekopogtat az ajtón még egy probléma. Egy olyan, amiért jó szokás szerint senkit sem okolhatunk, mert belőlünk fakad. Noha a közösségi médiát jól tele pakoljuk fantasztikus táj- és ételfotókkal, várva a lájkokat, közben mégsem vagyunk jelen a helyzetben. Persze fizikailag ott vagyunk a homokon, a vízben, vagy Tihanyból nézünk rá a Balatonra, de fejben egészen máshol vagyunk. Méghozzá bent az irodában. A jól megszokott exceljeinkkel, rutinjainkkal, esetleg fejben lemeccselünk egy régóta húzódó konfliktust.
Addig nem lehet szó minőségi, a valós jelenléten alapuló (nyári) szabadságról, amíg fejben képtelenek vagyunk jelen lenni és még a toalettre is magunkkal visszük a mobilt egy kis sunyi email-olvasásra. Persze a családot, a barátokat meg lehet vezetni, de nap végén csak egyetlen arc néz ránk vissza a tükörből.
Aki csak nagy kínlódások és belső harcok árán képes arra, hogy kivegyen akár csak három napot – mert ettől egy igazi nyaralás még fényévekre van – az elhanyagolja önmagát és a szeretteit is. Elveszítette az irányítást a saját élete felett. De sosem késő visszaszerezni.
Összefoglalva
Hiába szervezzük meg a legjobban a nyaralást, a szabadság idejét és dolgozunk empatikus munkahelyen. Ha nem adjuk meg magunknak a felhatalmazást a pihenésre, a töltődésre, akkor kudarccá válik minden egyes szabadnapunk.
