Minden ötödik ember érintett, vagyis a népesség húsz százaléka szuperérzékeny (highly sensitive person – HSP), így valószínűleg te is találkoztál már ilyen emberrel, esetleg te is ilyen vagy, csak nem tudsz róla. A „szuperérzékeny vagyok?” kérdésében itt tudod magad tesztelni.
Több jele is van annak, ha valaki szuperérzékeny; ha téged többek között zavarnak a hangos zajok, hamar kifáradsz a társaságban, nehezen viseled a változásokat, az erőszak minden formája felkavar és inkább visszahúzódó vagy s nem a legnagyobb hangadó, akkor érdemes foglalkoznod a dologgal.
A szuperérzékenyek esetében az érzékenység nem egyenlő a mimóza lélekkel és nem sírnak akkor sem, ha valaki csúnyán néz rájuk. Esetükben egyfajta idegrendszeri- és alkati sajátosságról van szó, egy a többségtől eltérő idegi huzalozásról annak előnyeivel és hátrányaival együtt.
Szuperérzékeny vagyok, nem depressziós
A szuperérzékeny emberek nagyobb empátiával bírnak, nagyságrendileg több ingert és információt érzékelnek és fogadnak be a környezetükből másoknál, amiket mélyebben dolgoznak föl, ami leginkább a kreatív vagy segítő szakmák területére vezeti őket.

Viszont erőteljesebben reagálnak a külvilág ingereire, e zajos és gyorsan változó világ alapvetően zavarja, pontosabban túlterheli őket. Mert itt a lényeg: a varázserőként is értelmezhető nagy és mély befogadóképesség, ugyanakkor teher is, mivel a szuperérzékeny emberek igen gyorsan kifáradnak, „túlingerlődnek” bármilyen ingergazdag környezetben.
Szuperérzékenyek: sport és munkahely
Igen, még a munkahelyi nyüzsgésben is, így nem véletlen, hogy miközben a HSP-k leginkább vállalkozóként vagy freelancerként találják meg az egyensúlyt az életükben, kedvenc sportjuk legtöbbször a futás, vagy más egyéni sport. Ők azok, akik az átlagánál jobban igénylik a csendet, az egyedüllétet – mivel így tudnak feltöltődni – a mentális megtisztulást.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy miközben a mi kultúránk gyakran látja el a HSP-ket a „depressziós”, a „szorongó”, az „introvertált” címével, kifejezetten nem erről van szó –, főleg, hogy a szuperérzékenyek közel egyharmada extrovertált. Mentális- és lelki megbetegedések éppen úgy jelen lehetnek egy szuperérzékenyen életében, ahogyan egy átlagos ember is megküzdhet azokkal, de a HSP idegrendszeri- és nem lelki kérdés.

Alain N. Aron – aki maga is HSP és a téma úttörő kutatója – „Szuperérzékeny vagyok?” című könyve először huszonöt éve jelent meg (időközben gyakorlati kézikönyve is elérhetővé vált).
Az új eredményeket is felvonultató jubileumi kiadás gazdag és sűrű tudás anyagának főbb területei:
- a szuperérzékenység idegrendszeri- és személyiségjellemzői
- részletes pszichológiai háttér
- a gyerekkor és a jelen átkeretezése az új ismeretek tudatában
- párkapcsolatok mindenféle felállásban
- szuperérzékenyek és a munka, karrier
- szuperérzékenyek és az öngondoskodás
- számos terápia tanulságos ismertetője
Egy szuperérzékeny élete valószínűleg sosem volt egyszerű. De korunk extrém zajossága és társadalmi elvárásai mindenképpen kihívás elé állítják e sok-sok millió embert éppen úgy, ahogyan a környezetüket is. E könyvet ajánlom mindenkinek, legyen szuperérzékeny vagy sem, alkalmazott vagy vállalkozó, kolléga vagy vezető.
(kiemelt kép: Geralt/Pixabay